Komárom és Környéke Önkormányzati Társulás portál

Online: 16
2039760 látogatás

Nagyigmánd - település történet





Nagyigmánd kezdőoldala
www.nagyigmand.hu

Hírek
Hirdetmények
A hónap rendezvényei
Eseménynaptár


Köszöntő
Település történet
Látnivalók
Elhelyezkedés
Testvér települések


Elérhetőségek
Ügyfélfogadási idők


Képviselő-testület
Bizottságok
Pályázatok


Vendéglátóhelyek
Szállás


Oktatási intézmények
Szociális intézmények
Egészségügyi intézmények

Nagyigmánd - Szök?kút


"A nép szorgalmas, háza körül vagyonosság látszik. Foglalatossága főkép mezei gazdaság, fuvarozás, s köztük igen ügyes kocsisok találtatnak." - Fényes Elek.

Nagyigmánd elnevezése a német Wigman személynévből ered, mely egykori tulajdonosára, a Gizella királynéval ideérkezett bajor lovagok egyikére utal. A Nagy-előtag Kisigmándtól különbözteti meg. Legkorábbi okleveles említése 1233-ból származik, Wygman és Huigman alakban. 1234-ben Vigmam, 1270-ben Wygman, 1290-ben Wygmand, 1332-ben Vigman változatokban. Az Árpád-korban az egyfalus kisnemesi Vigman - Igmánd - nemzetség tulajdona volt. 1332-ben Róbert Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as évek elején a Zichyek tartottak igényt a falura. A 15. század közepén pedig már a Hédervári család volt itt a birtokos. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként. A török a szomszédos Csanak és a mai falu területére eső Csicsó településekkel együtt többször is elpusztította, így elnéptelenedett és csak nehezen települt be újra. A török korban elpusztult Csanak falu nevét őrzi Kiscsanak-puszta. Később a pannonhalmi főapátság birtoka volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már 1102-ben említi egy pápai bulla. 1241-ben a tatárok elpusztították, de 1257-ben már királyi udvarnokok laktak a területén. 1340-ben Kiscsanak, 1430-ban Kápolna néven említették. A török pusztítás után már nem fejlődött községgé. Ugyancsak a török korban elpusztult egykori falu helyét jelzi a Csicsó nevű tagosított legelő is. Nagyigmándot 1612-ben birtokosa, Enyingi Török István kísérelte meg betelepíteni, de sikertelenül. Ez csak 1643-ban sikerült, amikor Csáky László, a gesztesi vár birtokosa református magyarokkal telepítette be. 1649-ben még csak 4, ötven év elteltével viszont már 122 adózó jobbágyportát írtak össze a faluban. Az ellenreformáció idején 1674. március 5-én a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt megjelent mindkét hitvallású evangélikus lelkészek és tanítók között volt Sallai János igmándi prédikátor is, akit kilenc megyebeli sorstársával együtt gályarabságra ítéltek. 1676-ban a Ghyczyek is birtokosok lettek a településen, majd a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt ez is az Esterházy család birtokába került. Ekkor már rendezett helyiség volt, amint azt a község birtokában lévő, 1864-ből még használatban lévő régi pecsét köriratán látható 1688-as évszám is bizonyítja. Esterházy József néhány katolikus jobbágyot is telepített területére. 1746-ban elvette a reformátusoktól templomukat és a katolikusoknak adta.

A reformátusok ezért új templomot építettek, melynek helyén épült fel a mostani 1889-ben.

A mai is álló barokk stílusú római katolikus templomot Fellner Jakab tervei szerint építették 1775-1777-ben. Szószéke és Mária mennybevitelét ábrázoló mellékoltára is 18. századi. A templom melletti barokk plébániaház is Fellner tervei alapján készült 1749-ben. Az 1784-87-es népszámláláskor 214 házat és 304 családot, összesen 1382 lakost számoltak össze terültén. A nagy népességszám miatt a Nagyigmándiak a szomszédos Csanak és Csicsó pusztákat is művelni kezdték, éves bérletben. A falubeliek ekkor alapozták meg a lótenyésztés és növénytermesztés (káposzta, zöldség, gyümölcs) terén jó hírnevüket, s a megye legnagyobb mandulatermelése is innen származott. Az Igmándiak emellett keresett fuvarosok is voltak.

A napóleoni háborúk idején, 1809-ben a falu határában sáncolta el magát a Sztáray-féle gyalogezred. A franciák emiatt borzalmas pusztítást végeztek a településen.

A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását. A Komáromba menekült református lelkész házát haditörvényszéknek és börtönnek rendezték be. Itt ítélték el és végezték ki 1849. július 12-én Mansbarth Antal 27 éves csákberényi római katolikus plébánost és Szikszai János 50 éves csákberényi református lelkészt. A vád ellenük az volt, hogy májusban templomaikban kihirdették a debreceni kormány toborzó rendeletét és a Függetlenségi Nyilatkozatot. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte őket, a helyi lelkészek könyörgésére azonban "kegyelemből" főbelövésre változtatták. A mártír papokat az igmándi temetőben földelték el, a parancs szerint koporsó és szertartás nélkül, s a sírra még jelet sem szabadott tenni. Emlékükre 1908-ban emeltek emlékoszlopot, egy fekete obeliszket, a református templom mellett.

A szabadságharc után nyugodtabb időszak következett a falu életében. 1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész a csicsó lelegelőn rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. Annak ereit a fia, Schmidthauer Lajos tárta fel. A Komáromban palackozott keserűvízzel Nagyigmánd országos hírnévre tett szert.

A 19. század végén több zsidó család élt a településen. 1883-ban megalakult fiókhitközségük, amely az ácsi hitközség alá tartozott. 50-70 fő befogadására alkalmas imaházuk is ekkor készült el a Kellner család és Bergl Sámuel jóvoltából.

1897. június 28-án, Komárom vármegyei látogatása során Igmándon is megállt Chulabougkorn, a sziámi király különvonata. A századfordulón észlelhető gazdasági fejlődés Nagyigmánd társadalmi életére is hatással volt. 1892-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1904-ben a Gazdakör. A kereskedelmi élet fontos tényezői voltak az 1906-ban megalakult Nagyigmánd és Vidéke Hitelszövetkezet, mely a község és környéke hiteligényeit elégítette ki, valamint az 1910-es alapítású Nagyigmánd és Vidéke Értékesítő Szövetkezet. Ez utóbbi a helybelieket, a Kisigmándiakat és az uradalmak lakosait látták el jó és olcsó áruval.

Az ipari élet szempontjából említést érdemel az 1908-ban létesült Halom-malom. A község egyedüli gőzmalmát 1922-ig alapítója, Halom Dénes irányította. Utána egy évtizedig bérben működött, míg 1932-ben az alapító fia vette át az üzemeltetését, aki át is alakíttatta.

Az I. világháborúban 300-an vettek részt Nagyigmándról, közülük 96 polgár halt hősi halált. Emlékükre 1952-ben emlékművet állítottak, Horváth Adorján tervei alapján.

A háború után a község élete viszonylag hamar visszatért a régi kerékvágásba és a korábbi gazdasági társadalmi fejlődés folytatódott.

1926-ban bejegyezték a Levente Egyesületet, 1930-ban a Polgári Lövész egyletet, 1932-ben az Ipartestületet. A község 1927-ben Népkönyvtárat kapott. Említést érdemel ezenkívül az Úri Kaszinó és a református, valamint a harmincas évektől ismert katolikus énekkar is. Ebben az időben nyaranta a strandfürdő nyújtott felüdülést a helybelieknek. Kilenc vegyeskereskedés és néhány önálló iparos működött a településen.

A két világháború között körorvos és három bába, valamint gyógyszertár is volt a községben.

A II. világháborúban 10 napig állt a front a község területén, melynek következtében szinte teljesen elpusztult. A háborúban 88 falubeli katona vesztette életét. Számukra 1991. május 26-án állítottak emlékművet. A megszállás alatt a mintegy 80 főnyi zsidó lakosságot deportálták. A túlélők 1945 után nem tértek vissza a faluba.

A település főként mezőgazdaságból - ezen belül is - növénytermesztésből él. A legkorszerűbb technológia és anyagok terjedését és alkalmazását nagy mértékben segítik a településen több üzemmel is jelen lévő világhírű fejlesztő és forgalmazó cégek, így az IKR Rt. és Bábolna Rt. Mivel a község növekvő ipari parkkal rendelkezik, munkanélküliségi rátája - az állandó munkaerőigény miatt - az országos átlagnál alacsonyabb.

Idegenforgalmi szempontból a község területén halad át a Bécs-Budapest kerékpáros útvonal, amely Dániából, Hollandiából, Franciaországból, Németországból és Ausztriából kiindulva évről-évre növekvő átmenő kerékpáros turistaforgalmat eredményez.

Természeti adottságait illetően a faluhoz több halastó is tartozik. Az egyik a Ghyczy-kastély mellett található, amely magántulajdonban van. A másik a helyi termelőszövetkezet birtoka. Mindkettő horgásztó.

A festői Csémi-hegyen található halastavak szintén magántulajdonban vannak. Ezeket a tavakat Rómer Flóris természetbúvár a következőképpen említi : " Az igmándi tavak egész esztendőn át bővelkednek legritkább vizi madarakkal…"

Napjainkban a település főként mezőgazdaságból - ezen belül is - növénytermesztésből él. A legkorszerűbb technológia és anyagok terjedését és alkalmazását nagy mértékben segítik a településen több üzemmel is jelen lévő világhírű fejlesztő és forgalmazó cégek, így az IKR Rt. és Bábolna Rt. Mivel a község növekvő ipari parkkal rendelkezik.
| Statisztika | Honlap térkép | Adatvédelem | Honlap: Musitz Balázs, Komárom Város Polgármesteri Hivatala | javasolt felbontás:1024 * 768