Komárom és Környéke Önkormányzati Társulás portál

A témával kapcsolatban Bátky Gellérttel, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrével beszélgettünk.

27 évvel ezelőtt alakult meg az „Európai Madármegfigyelő Napok” programsorozat. A projekt célja, hogy Európa szerte egy időn belül, minden országban figyeljék meg, hogy milyen számban vannak jelen az egyes madárfajok az adott területeken.

Az alkalmat október első hétvégéjére ütemezték be. A kezdeményezés fő célja egyrészt tudományos, – többek közt vizsgálják, hogy melyik madárállomány létszáma miként növekszik, vagy csökken – illetve a szemléletformálás, a tudás átadás, és az emberek ösztönzése, hogy közösen tartózkodjunk a természetben. A résztvevőkhöz általában egy olyan szakember is csatlakozik, aki felvilágosítást tudott adni az egyes madárfajokról.

- A program sikeresnek volt mondható, hiszen szép számban jelentek meg érdeklődők. Először testközelből figyelhették meg a madarakat, hiszen 50-60 -jobbára énekesmadarat- sikerült befogni és meggyűrűzni. Ezt követően a közeli halastavak körül tartottunk bakancsos túrát, ahol a vízi madarakat tanulmányoztuk – mondta el Bátky Gellért.

A túra során különleges madárfajok is megmutatták magukat a négy helyszínen. A vízimadarak, az örvös galambok, a ragadozó madarak mellett legnagyobb példányszámban a seregélyt számolták, hozzávetőlegesen mintegy 250 ezer darabot.

A megfigyelt madarak számát végül összesítették, majd a magyarországi központba küldték, végül az adatok belgiumi összesítő központba kerültek.

A legtöbb madarat Finnországban regisztrálták - mintegy 2,5 milliót, ahol a tömegfaj az apáca lúd volt – Magyarország a harmadik helyen végzett. Hazánkban a hatalmas seregély példányszám mellett 30 ezer nyári ludat és 30 ezer darvat számoltak össze.

Bátky Gellértet a gólya gyűrűzés kapcsán arról is megkérdeztük, hogy miként alakul a gólya populáció Komárom-Esztergom megyében, mellyel kapcsolatban elmondta. hogy idén nagyon jó éve volt a megyei gólya állománynak, hiszen négy új pár is érkezett. Összesen mintegy 20 párt figyeltek meg a térségben, amelyből 19 sikeresen ki is költötte a fiókákat.

A komáromi Jókai Mór Gimnázium sportolói még az ősz elején vettek részt az atlétikai diákolimpia ügyességi és váltófutó bajnokságának megyei küzdelmein. Deák Béla felkészítő tanárral, valamint Nagy Tibor Dávid és Gijka Edmond atlétákkal beszélgettünk.

- A járvány miatt azt gondoltuk, hogy az idei megyei versenyen csekély lesz a létszám, így meglepődve tapasztaltuk, hogy több száz versenyző jelent meg általános és középiskolás kategóriában egyaránt. Az országos döntőbe a legjobb 16 megyei csapatot hívták meg - nyilatkozta Deák Béla.

A svédváltó talán sokak számára ismeretlen sportág.

- Olyan futásnemről van szó, amelyben négy sportoló indul, akik közül az első 100, a második 200, a harmadik 300 méter után adja át társának a stafétát, majd az utolsó versenyző egy 400 méteres táv lefutását követően ér a célba – tájékoztatott Nagy Tibor Dávid, aki a váltó második futója volt a megmérettetésen. Elmondása szerint a csapat nem volt még teljesen összeszokva, de hamar létrejött az összhang, melynek köszönhetően a megyei versenyen a dobogó első, az országos versenyen pedig a hatodik helyre értek fel.

Gjika Edmond gerelyhajításban indult.

- Először kislabdákat hajítottunk, ahol a felkészítő tanárok felmérték a képességeinket, majd ezt követően kezdtünk el a gerellyel dolgozni. A megfelelő technika elsajátításához ebben a sportágban különösen sok gyakorlás szükséges. Ez egésznek a titka a megfelelő csípőmozgás kifejlesztésében rejlik, miközben ügyelni kell arra, hogy ne forogjon el dobás közben a gerely, hiszen így nagyban csökkenhet a hajítótáv hossza.

Gijka Edmond a megyei versenyen 29,30, míg az országos megmérettetésen 30,50 métert hajított, így a megyei versengésen első, az országoson pedig nyolcadik helyezést érte el.

A tervek szerint a jókais fiatalok további versenyekre is készülnek, remélve, hogy ezzel is tovább öregbíthetik városunk hírnevét.

A fenti program legfőbb célja, hogy már általános iskolában megpróbálja felkészíteni a diákokat a továbbtanulásra, az élet megtervezésére, a felnőtt létre. November 6-án a komáromi Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola négy osztálya a Kemence Egyesület tanyájára látogatott, ahol számos szakmával, például a terápiás lovasoktatással, a kovácsmesterséggel, az agrármérnökséggel, a programszervezéssel, vagy épp falusi vendéglátás mikéntjével ismerkedhettek meg.

- A diákok megtudhatták többek közt, hogy milyen feladatokat lát el egy állatgondozó, csakúgy, mint azt, hogy milyen végzettség szükséges a lovasoktatáshoz, ezek mellett olyan mesterségeket is láthattak testközelből, amelyek napjainkra már-már feledésbe merültek – osztotta meg a gondolatait Bácsi Andrásné, a Szent Imre Általános Iskola tanítónője.

Az évente visszatérő alkalmon a gyerekek ismét megtapasztalhatták, hogy tanulással, kitartással és szorgalommal közelebb juthatnak álmaik beteljesüléséhez és kivívhatják a közösség megbecsülését is.

Az élményekben gazdag nap egyben kiváló lehetőséget teremtett arra is, hogy az alsósok számára egyszerűbbé, tudatosabbá váljon majd a pályaválasztás.

A jeles napon november 11-én Nyikus Annával, a Megyei Népművészeti Egyesület vezetőjével beszélgettünk a naphoz kötődő népszokásokról, hiedelmekről és annak eredetéről.

- A Márton–legenda a korabeli Pannónia területéről származik. Márton római katona volt, aki egy alkalommal az út szélélén észrevett egy koldust, megosztotta vele a ruháját. Álmában megjelent neki Jézus Krisztus koldus képében, megtért, belépett az egyházba. Már életében legendássá vált jóságáról, püspökké szerették volna szentelni, azonban Márton barát annyira szerény volt, hogy inkább elbújt. Búvóhelyéül a libaólt választotta, azonban a ludak közt riadalom támadt, gágogásukkal elárulták, így végül mégis püspökké választották, Franciaországban szolgált haláláig. Márton-napja az év utolsó jókedvű, lakmározós napja, a karácsonyt megelőző böjti időszak kezdete előtt. Gyakran vásárokat, bálokat, ünnepségeket rendeztek a falvakban. Befejeződtek a mezőgazdasági munkák, a béresek megkapták az éves járandóságukat, mely mellé a gazda általában egy libát is ajándékozott - mondta el Nyikus Anna.

A pásztorok ilyenkor egy csokor vesszőt is vittek a gazdáknak, mely a bő malacáldást jelképezte. A hiedelem szerint minél több vessző volt egy csokorban, annál több kismalacot ellett a koca a következő esztendőben. Ez volt a Márton-napi vessző, mellyel a korabeli szokások szerint tavasszal kihajtották az állatokat.

Általában lúdételeket fogyasztottak, ehhez köthető a máig is ismert mondás: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Kevesen tudják, hogy a” püspökfalat” elnevezés is ide köthető, hiszen a libába hátsó fertályából kivágott részt vitték általában a közösség lelkészének. Különféle időjárási jóslások is kapcsolódtak a naphoz: ha a liba melle csontja fehér, a jövő évben havas, enyhe tél várható, ellenben, ha barna, vagy vöröses, száraz, hideg tél jön. Amennyiben Márton napja ködös, enyhe lesz a tél, ha ezen a napon esik, a fagy elviszi a termést tavasszal.

Fontos hagyomány volt még, hogy ezen a napon az asszonyoknak nem szabadott takarítani, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozhatta.

Nyikus Anna elmondta, hogy napjainkban Komáromban főként az óvodák körében élének még a népszokások, Szőnyben lampionos felvonulást rendeznek, libazsíros kenyeret fogyasztanak, a Petőfi Sándor Művelődési Házban pedig kézműves foglalkozásokat tartanak. Ez a jelenleg tartó vírushelyzet miatt idén sajnos elmarad, de a jövő éven remélhetőleg már minden visszaáll a régi kerékvágásba.

A kézművesség és a népi mesterségek megbecsülését mutatja, a Nyikus Anna népi iparművész által elindított, „népművészet hete” elnevezésű komáromi hagyományőrző eseménysorozat. Évről-évre, ebben az időben a népművészet iránti hódolat járja be a Petőfi Sándor Művelődési Házat, idén azonban a járványügyi helyzet ezt a színes programsorozatot is felülírta.

- A népművészet hetén kezdetben az értékmentő konferenciákra helyeztük a hangsúlyt, majd az alkalomhoz csatlakozott a Duna Népdalkör, amely nyilvános próbákat tartott, később pedig kézműves foglalkozásokkal, népművészeti előadásokkal, néptáncoktatással és néptáncbemutatókkal, végül a Napraforgó Citerazenekar jóvoltából citeratalálkozóval is bővült a program – idézte fel Nyikus Anna az elmúlt időszakot.

Az eseményen elsősorban a megyei népművészek vettek részt, a szakmai napra pedig az ország minden részéről érkeztek érdeklődők. A téma, a komáromi mesterségek köré szerveződött, nem véletlen tehát, hogy a komáromi láda és a komáromi bútorfestés is újra meg újra terítékre került.

A „Komáromi mesterségek” elnevezésű értékmentő program tizenöt éve indult útjára. Kecskés László múzeumalapító, helytörténész írásaiból és jegyzeteiből készült egy kötet, melynek alapján sorra tudták venni azokat a még élő mesterségeket, amelyek városunkban egykor a mindennapi élet részei voltak. Az előadásokon mások mellett olyan nagynevű előadók szólaltak fel, mint Kovács Attila, európai szintű versenyeket nyert csizmadia, vagy dr. Liszka József, a Magyarságkutató Intézmény főigazgatója.

A komáromi láda festésének kutatása, tanulása és tanítása, a Csoóri pályázatnak köszönhetően a vírushelyzet alatt is folyik. A környékbeli múzeumokon kívül Baján, Szabadkán, Győrött, és Csornán is zajlik a kutatás és a komáromi díszítés népszerűsítése.

Hamarosan kiadásra kerül, a komáromi láda kifestő könyv is, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósulhat meg.

A rendkívüli helyzetben az alkotók, ahol tudnak segítenek, maszkokat varrnak, önkéntes munkát vállalnak. Mindemellett pedig bíznak benne, hogy a rendkívüli helyzet elmúltával, jövőre ismét elindulhatnak a népművészeti képzések, hogy egy év kihagyás után újra együtt ünnepelhessenek.