Komárom és Környéke Önkormányzati Társulás portál

Minden kedves komárominak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk!
A városi rendezvény időpontja: 2013. december 31. 19.00 óra, helyszíne: Városi Sportcsarnok.

Részletek a csatolt meghívon!

E hónapban ünnepelte 90. születésnapját Jóba János bácsi. Az Árpád úti szociális otthon lakóját dr. Molnár Attila polgármester, valamint Hamrák Zsófia és Horváth Gyula önkormányzati képviselők köszöntötték fel.

János bácsi egészen kiváló szellemi és egészségi állapotnak örvend, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a mai napig verseket és dalokat ír, amit az otthonban tartott ünnepségeken rendre elő is ad.

A családi fotók nézegetése, valamint a régi kedves emlékek felidézése közben János bácsi a városvezetésnek köszönetképpen elszavalta két versét, és elénekelte a nyugdíjas himnusz egy általa átírt változatát is.

A meghitt hangulatú ünneplés után a résztvevők megtekintették az otthon karácsonyi ünnepét, ahol a Kultsár István Szakközépiskola, a Dózsa György Általános Iskola diákjai, valamint a Kelemen László utcai Idősek Klubjának tagjai adtak műsort.

Míg tavaly városunk rendkívüli gazdasági nehézségekkel küzdött, addig az idei esztendőben a természet erői próbáltak meg minket. Komárom azonban ismét kiválóan vizsgázott összefogásból. Dr. Molnár Attila polgármester értékelte az évet.

Polgármester úr, mi jut elsőként eszébe, ha az idei esztendőre gondol?

A köszönet. A komáromiak nem hagyták cserben a városunkat, a legnagyobb szükség idején településünk jelesre vizsgázott emberségből, segítőkészségből. Gondolok itt a márciusi rendkívüli hóhelyzetre, mikor is másfél napra megbénult térségünk közlekedése, ezrek ragadtak az autópályán. Azok a napok megmutatták, hogy mennyire fontos az összefogás, hogy baj esetén igenis képesek vagyunk tenni egymásért! És amikor azt gondoltuk, túl vagyunk a nehezén, jött az évszázad árvize. A Duna emberemlékezet óta nem tapasztalt magasságban 845 cm-en tetőzött városunknál, de végül is sikerült medrében tartani a folyót. A hivatalos szervek mellett köszönet illet valamennyi civil szerveztet és önkéntest, aki hozzájárult, hogy megmeneküljünk a legrosszabbtól.

Ugyanakkor az év nem csupán a természeti katasztrófákról szólt, hiszen akadt nem kevés örömteli bejelentés is.

Városvezetőként minden követ megmozgattam, hogy a dunai gátszakasz megépítését előremozdítsam. Az Országgyűlésben felszólalásomra konkrét időpontot kaptam, a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a közel 7 milliárd forintból megvalósuló Komárom- Almásfüzitő szakasz gátrendszere 2015-re elkészül. Ehhez kapcsolódik, hogy ősszel Orbán Viktor miniszterelnök úr ismét megerősítette azt a korábbi hírt, miszerint 2017-re állni fog az új dunai hidunk is.

Az elmúlt esztendőkhöz képest, hogyan alakult a városi büdzsé, mennyiből gazdálkodhatott az önkormányzat?

Költségvetésünk stabil és kiegyensúlyozott, olyannyira, hogy saját eszközeinkkel is képes vagyunk csökkenteni a jövő évi rezsit: 2014-től eltöröltük a kommunális adót! Több mint 5 milliárd forintból gazdálkodhattunk idén, ebből közel 1 milliárd forintos beruházási-fejlesztési keret állt rendelkezésünkre. Ezzel együtt is óvatos optimizmussal tekintek a jövőbe. Emlékszünk, a 2012-es év nagyon nehéz volt. A gazdasági válság, illetve a legnagyobb adózóink piaci helyzetének romlása okán több százmillió forintos tartozást halmoztunk fel. Rendkívül feszes gazdálkodásra volt szükségünk ahhoz, hogy ma elmondhassuk, településünk ott van aközött a 26 hazai városi között, amelynek nincs se hitele, se tartozása. Ezért pedig köszönet illet minden komáromit. Persze akkor sem akadályoztak meg minket ezek a nehézségek, hogy folytassuk a korábban megkezdett beruházásokat.

Gondolok itt az elkerülő útra, az Alapy Iskola új műhelyének és épületének felújítására, a játszótér- korszerűsítésekre, a Szivárvány Óvoda új tornatermének felépítésére, az új védőnői épület, valamint az új WI-FI pontok kialakítására. Az idei esztendőben azonban már félmilliárd forintot költhettünk saját forrásból út és járdaépítésre, felújításra, új lámpás kereszteződések építésére, közvilágítás- fejlesztésre, de ezekről később részletesen is szólnék. Új kisállatmenhelyet is avattunk, továbbá a részben társadalmi munkában felújított lőtér is hamarosan átadjuk, csakúgy, mint a város első műfüves pályáját.

A kiegyensúlyozott büdzsé tehát hozta magával az új beruházásokat, fejlesztéseket…

Az infrastrukturális beruházásokat úgy próbáltuk összeállítani, hogy azok mindenekelőtt az óvodába, illetve az iskolába járó gyermekek biztonságát szolgálják. Fontos további szempont volt, hogy a körzetbejárások alkalmával a hozzánk eljuttatott jogos lakossági kérelmek is helyet kapjanak. Ezeket az építkezéseket egytől egyig saját forrásból, azaz hitel nélkül finanszíroztuk. A fejlesztéseket folytatni kívánjuk a következő esztendőkben is. Az útberuházások mellett az idei költségvetésből is jutott a kis- és középvállalkozások működési és fejlesztési támogatására, a civil szervezetekre, az egészségügyre és szociális kiadásokra, valamint az oktatásra is.

Az év nagyberuházásai közé tartozott a Monostori erőd Dunai bástyájának felújítása, mely a Monostori Erőd Nonprofit Kft. fejlesztése volt. Új idegenforgalmi szolgáltatóegység épült, ahol egy, a dunai hajózást (többek között a híres bőgőshajót) és a folyó menti mesterségeket bemutató állandó tárlat is helyet kapott. Városunk egyébiránt ma már nem csupán az erődök városa, hanem a felvidéki kitelepítettek emlékvárosa is. Javaslatomra és a Kecskés László Társaság kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés elsöprő többséggel minősítette április 12-ét a Felvidékről kitelepítettek emléknapjává. Végre elismerésre került annak a több tízezer embernek az ügye, akiket érintett ez a borzalmas és megalázó egyoldalú kitelepítés. Itt mondom el, hogy az idei esztendő Kecskés László emlékév is volt városunkban. Komárom neves szülöttje, a Felvidékről származó egykori helytörténész és múzeumalapító idén lett volna 100 éves. A jubileumhoz kapcsolódva a Kecskés László társaság kezdeményezésére több eseménnyel is tisztelegtünk Laci bácsi emléke előtt. Nemes Andrásné a társaság vezetőjeként magas állami kitüntetésben részesült az idén.

Jelentős eredmény, hogy végre megkezdődött az egykori monostori hulladéklerakó rekultivációja. A nettó 290 millió forint összértékű beruházás várhatóan a jövő év tavaszán fejeződik be.

Engedje meg, hogy néhány szóban kitérjek a közbiztonságra is. A közelmúltban adtuk át a város új, tíz millió forintból kiépített térfigyelőkamera-rendszerét. Ezzel összefügg, hogy a 06-80-102-653-as ingyenes zöld számon a hét valamennyi napján hívható 24 órás közterület-felügyeletet teljesen magukénak érzik már a komáromiak, havi szinten több száz hívás érkezik be.

Az év végére is jutott egy megnyert pályázat…

Nemrég jelentettük be, hogy sikeresen vettünk részt egy megújuló energia pályázaton, amelynek elkészülte után a gyógyfürdőnk, illetve a közintézményeink jelentős részét földhővel fűtjük majd. Az 1,2 milliárd forint összköltségű projekthez mintegy félmilliárd támogatást nyertünk. A beruházás által éves szinten kb. 110 millió forintot spórolhatunk majd meg. A projekt önrészét szintén pályázati úton tervezzük finanszírozni, ha ez sikerül, városunknak nem kerül majd külön költségbe a rendszer kiépítése. A beruházás folytatásaként pedig a távhővezetékek cseréjét, korszerűsítését tervezzük, ami további megtakarítást jelent majd nemcsak önkormányzati, de háztartási szinten is.
További terveink között szerepel az ipari park közművesítésének folytatása is.

A beruházások, felújítások után térjünk át a mindennapokra, elsősorban napjaink egyik fő kérdéskörére, a munkahelyteremtésre…

Azt, hogy a munkahelyteremtésben jó irányba haladunk, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a GoodMills malomipari cég nemrég jelentős fejlesztést hajtott végre a helyi üzemében, csakúgy, mint az Ipari Parkban a Mylan, vagy épp a Kayser Automotive. Okkal bizakodhatunk abban is, hogy a Nokia a Microsofttal történő egyesülés után is egyre több munkavállalót foglalkoztat majd. De, ha már a mindennapokról kérdezett, saját eszközeinkkel is próbálunk segíteni. 2011-ben nem emeltünk közüzemi díjat, talán nem is volt még egy ilyen hazai város! A családok terheinek további csökkentésére bevezettük a diákok utazási támogatását, a kismamák ingyenes helyi utazásának lehetőségét, a kelengyepénzt, a 70 éven felüliek térítésmentes szemétszállítását, a negyedévenkénti tartósélelmiszer-osztást.

Minden évben részt veszünk a Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíj-programban és az iskolatej- programban, továbbá nyaranta vendégül látjuk városunk legjobb tanulóit és családjukat az önkormányzat balatonfövenyesi üdülőjében, természetesen ingyen. Az egészségügy területén Kincset ér címmel kidolgoztunk és akkreditáltattunk egy átfogó prevenciós programot. Ennek egyik nagyon fontos eleme a humán papillomavírus (HPV) elleni ingyenes védőoltási programunk. Ezeken felül sikerrel vezettük be a Füstmentes Komáromért programot, amelynek keretében közintézményeinkben teljes füstmentességet hirdettünk.

Polgármester úr többször hangsúlyozta, hogy az idegenforgalomban lehet a város jövőjének egyik alappillére.

A gyógyfürdőben próbálunk vonzó fejlesztéseket végrehajtani, illetve olyan programokat tető alá hozni, amelyek növelhetik a vendégek számát. A fürdő látogatottsága ezen intézkedéseknek köszönhetően az idei nyáron ugrásszerűen megnőtt. Elkészült a fejlesztés átfogó terve is. Ennek megvalósítása azonban nem önkormányzati feladat, hiszen többmilliárdos szállodaépítésről, illetve a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítéséről van szó. Itt jegyzem meg, hogy a gyógyfürdővel közösen ingyenes úszásoktatási programot állítottunk össze. Fontos, hogy minden komáromi gyermek tanuljon meg úszni!

Említettem, hogy a Monostori erődben elkészült a Dunai bástya felújítása, ami szintén jelentős turistacsalogató lehet. Kormányzati és helyi szándék van a Csillag erőd kulturális célú felhasználásra is. Idegenforgalmi és városmarketing szempontból az országos hírű előadásokat színpadra állító Komáromi Magyar Lovas Színháznak is fontos szerepe van.

Hamarosan itt a karácsony, az ünnepek hogyan telnek majd…

A karácsony a családé. Az ünnepeket a feleségemmel és a kisfiammal töltöm. Megfelelő háttér és támogatás nélkül lehetetlen lenne helytállnom a mindennapi kihívások során. A komáromiaknak egy Márai Sándortól vett idézettel kívánok áldott békés karácsonyt és reményteli, boldog új esztendőt:

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában,
nemcsak te és én, hanem az egész
világ, az emberiség, amint mondják,
hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda
és megváltás nélkül élni.”

December 5-én tartotta Borhy László régész, tanszékvezető egyetemi tanár a Komárom/Szőny-Vásártéri feltárások vezetője, az MTA Székházában akadémiai székfoglaló előadását.

Brigetio – Egy pannoniai határváros társadalma és kultúrája

Az ókori Brigetio (ma: Komárom/Szőny) a Római Birodalom Pannoniában húzódó dunai határvonala mentén elhelyezkedő négy olyan, nagy kiterjedésű településrendszer egyike volt, amely egyaránt rendelkezett legiotáborral (castra legionis) és az azt körülvevő, városias jellegű táborvárossal (canabae), valamint a romanizált bennszülött lakosság által lakott, idővel városi (municipium majd colonia) rangra emelt polgárvárossal. Szemben Aquincummal (ma: Budapest-Óbuda) és Carnuntummal (ma: Bad Deutsch-Altenburg és Petronell, Ausztria) illetve részben Vindobonával (ma: Bécs, Ausztria), amelyek területén már a 18. és a 19. században intenzív és azóta is folyamatosnak mondható régészeti kutatások kezdődtek, Brigetio, jóllehet neve Marsigli hadmérnök 17. század végi felmérései illetve az innen előkerült feliratok és műtárgyak révén ismertté vált a nemzetközi ókortudományban, viszonylag rövid kutatástörténetre tekinthet vissza. A 20. század végéig az újra és újra megszakadó régészeti feltárások elsősorban a katonai tábor, a táborváros és a közelükben elhelyezkedő temetőkre irányultak, és a feltárások 1992-ben történt megindulásáig viszonylag keveset tudtunk magáról a polgárvárosról.

Brigetio, a Vág dunai torkolatával szemben, stratégiai szempontból is kiemelkedő fekvésénél fogva fontos szerepet játszott a római uralom pannoniai megszilárdításában. A túlparton, a mai Rév-komáromi Öregvár területén helyezkedhetett el az őslakos Azalus törzs fejedelmi központja (oppidum), amelynek a Flavius-korban egy praefectus civitatis Azaliorum kinevezésével történő római ellenőrzés alá helyezése elengedhetetlen volt az egész tartomány pacifikálása szempontjából. Brigetio, határmenti fekvése révén a császárkor folyamán időről időre fontos szerephez jutott: a markomann háborúk idején támadások célpontjává vált, és a Dunától északra fekvő Barbaricum irányába indított római hadjáratok kiindulópontja lett, ahonnan a markomannok/quadok ellen sikeresen hadakozó hadvezérek némelyike egészen a császári trónig emelkedhetett.

Az előadásban megkíséreljük összefoglalni mindazt, amit Brigetióról a nagy elődök, Alföldi András, Radnóti Aladár, Barkóczi László és Mócsy András munkássága nyomán a feliratos emlékek, a történeti források elemzése révén és a régészeti feltárások eredményeképpen tudunk. A mintegy 270 felirat alapján kirajzolódik a Brigetio területén állomásozó katonai egységek, közülük is első sorban a 2. század elejétől az antikvitás végéig itt található legio I Adiutrix története, és megismerjük az egyszerű vagy leszerelt katonától (miles vagy veteranus legionis) a tiszteken (pl. centurio, primus pilus, stb.) át a legioparancsnokig (praefectus legionis Augusti agens vices legati) bezárólag a hadsereg hierarchiáját. Ugyanez vonatkozik a feliratos emlékek alapján a településrendszer vallási életére, közigazgatástörténetére és ismert középületeire (templomok, szentélyek, amphitheatrum/ok?/). Megismerjük a lakosság összetételét, és képet alkothatunk – főleg a Kr. u. 3. században – nemcsak a Római Birodalom más tartományaiból, Galliától Cappadociáig, hanem Pannonia provincia egyéb városaiból (pl. Aquincum, Sala, Savaria, Siscia) Brigetióba áramló, ott letelepedő és a város gazdasági és politikai életében is részt vállaló népesség ethnikai összetételéről (görögök, szírek, zsidók).

Mindez összhangba hozható az 1992-ben megindult régészeti feltárások leleteivel, amelyek egyrészt a színvonalas helyi fazekasság, a helyi igényeket kielégítő fém- és üvegművesség és egyéb iparágak meglétét és működését bizonyítják, másrészt pedig Brigetio kiterjedt kapcsolatrendszerére utalnak. Nemcsak a luxus- és importkerámia jutott el a Római Birodalom távoli provinciáiból (Africa, Gallia, Germania, Italia) – egy felirat bizonyítékaképpen minden bizonnyal dunai hajóúton – Brigetióba, hanem a római életmóddal járó, a rendszeres anyagi juttatásban részesített katonaság által igényelt élelmiszerek is (halszósz, fekete és zöld olajbogyó, osztriga, keleti gyümölcsök, vám- és illetékmentesen szállított bor a katonai kórház számára). Ezek brigetiói megléte nemcsak a szállításukra szolgáló, gyártási helyük és funkciójuk szempontjából jól meghatározható amphora- és hordóleletek révén bizonyítható, hanem mineralizálódótt gyümölcsök (pl. datolya, olajbogyó) régészeti leletek formájában is megfogható.

A Római Birodalom északkeleti határvidékén fekvő provinciális kisváros nem nélkülözte a „római” vagy „rómaias” életvitel külsőségeit: az insula-rendszert felmutató, észak-déli tájolású, tervezett szerkezetű város utcáit a település virágkorában (Severus-kor) kőlapokkal burkolták, a városi ranghoz méltó középületeket (pl. amphitheatrum) kapott, a lakó- és gazdasági traktusokkal, továbbá kerttel egyaránt rendelkező házakat vályog helyett kőből építették újjá, és szennyvízelvezető csatornákkal valamint padlófűtéssel látták el. A házakat a feltárt leletek tanúbizonysága szerint a Kr. u. 3. század első harmadában Pannoniában korábban ismeretlen, és szokatlanul magas színvonalú falfestményekkel díszítették. Ezeknek a görög és római források valamint az ikonográfiai párhuzamok elemzése révén elvégzett értelmezése során kiderült, hogy a falfestmények megrendelői, a háztulajdonosok részben mély asztrológiai ismeretekkel rendelkező, részben pedig lakókörnyezetükben legalább a falfestészet eszközeivel megjelenített luxust igénylő, művelt személyek voltak.

Az írott források, a feliratos emlékek és a régészeti leletek elemzésének egymással összhangban álló eredményei alapján elmondható, hogy Brigetio, a határmenti provinciális kisváros társadalma és kultúrája egyaránt ízig-vérig „római” volt, amely nem nélkülözte sem az egész Római Birodalmat behálózó gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat, sem pedig az ethnikai sokszínűséget.

Borhy László